Kritika #3
Zoe MacKenzie - I can’t change
http://icantchangebromance.blogspot.hu/
FIGYELEM! A kritika építő jellegű és a saját véleményemet
tartalmazza, nem áll szándékomban megbántani vele! Amennyiben ez mégis
megtörténne, azt nagyon sajnálom!
Előre elnézést kérek, nagyon
fáradt vagyok, de nem szerettem volna tovább váratni (van ilyen szó?) a
megrendelőt, ezért inkább megírom most a kritikát. Már most szólok, hogy egész
napi meló után még kritikusabb vagyok, mint általában, tehát duplán figyelembe
kell venni a fenti figyelmeztetést.
Kinézet: A
fejléc tetszik, jó ez a lilás-narancsos színvilág. Egy kicsit elveszik
rajta a cím, de nem vészes. Jók a feliratok is, így az első történet után még
jobb az Oops! tetkó. A háttér szép, ahogy a betűtípus is. Az
összkép nagyon tetszik, passzolnak a színek. A moduloknál én
felcserélném az oldalmegjelenítést és a rendszeres olvasókat, szerintem úgy
praktikusabb, legalább is én így szoktam. Szólni akartam, hogy a Fejléc
modulnál nincs link, de ha jól látom, ezt azóta javítottad :) A modulok címének a
színén változtatnék, egy kicsit sok a fehér, egy egészen halványpiros (olyan,
ami szinte fehérnek tűnik) talán jobban mutatna. De amúgy tényleg szép!
Pontszám: 10/9,5
pont – ezek olyan apró dolgok, hogy nem lenne fair egy egész pontot
levonni :)
Írás: hmm…
még csak egy rész van fent, és az sem nagyon hosszú, ennyiből nehéz megmondani,
hogy jól írsz-e. Úgy általában a blog szinte minden szövegében van vesszőhiba,
és egy-két elírás, ezeket minimum a moduloknál javítani kéne. Amúgy a sztori
tetszik, tényleg jól sikerült, szépen fogalmazol, de miközben olvastam, úgy
éreztem (lehet, hogy rosszul), hogy kicsit elkapkodtad. Talán ha egy nappal
később teszed ki, és még átgondolod néhányszor, akkor még jobb lehetne. Egyébként
az ötlet (mármint hogy bromance történeteket lehet rendelni) szerintem nagyon
jó, de amíg kevesen ismerik a blogot, addig én azt javasolnám, hogy ne csak
rendelésre írj, hanem ha eszedbe jut egy történet, írd meg, tedd ki a blogra. Minél
többször raksz fel valamit, annál könnyebb megtalálni a blogot, minél többen
találják meg, annál többen rendelnek, aminek eredményeképp még több történet
lesz a blogon, többen találják meg… és így tovább a végtelenségig. Tehát nincs
baj a rendeléses ötlettel, de szerintem akkor is írj, ha épp senki sem kért
történetet. Másrészt ez a sztori folytatásért kiabál! Nem tudom, tervezel-e
következő részt hozzá, de nagyon sok kérdést hagytál nyitva (pl. miért nézett
keresztül Lou Harry-n, amikor másodjára találkoztak?, meg hogy hogy jöttek
aztán össze? (erre nagyon kíváncsi lennék) stb…) És végül, szerintem kicsit
gyorsan zártad le a történetet. Az egyik pillanatban még a 4 éves évfordulón
gondolkodtam, a másikban pedig már egy hárommondatos „én vagyok a
legszerencsésebb” befejezést kaptam. Az is fura volt egy kicsit, hogy a végén
Harry arra gondol, hogy azon a napon jött rá…, de az olvasó ebből a napból csak
ismer, amíg Hazza álmodott. Nem tudhatjuk, hogy történt-e napközben valami más
is, vagy csak az álom, vagy az utána történtek miatt mondja ezt.
Pontszám: 20/15,5
pont – összességében jó a történet, és akár max pontos is lehetne, ha
nem érezném azt, hogy túl hamar akartál elkészülni vele. Mindig szánj annyi
időt a rajzolásra, amennyi szükséges ahhoz, hogy a legjobbat tud kihozni magadból!
Összesen: 30/25 pont
Gratulálok! :)
P. s.: Még egyszer
bocsi, hogy fáradtan írtam meg a kritikát, ha valamit nem érzel jogosnak,
nyugodtan szólj!