Kritika #3

Kritika #3

Zoe MacKenzie - I can’t change

http://icantchangebromance.blogspot.hu/

FIGYELEM! A kritika építő jellegű és a saját véleményemet tartalmazza, nem áll szándékomban megbántani vele! Amennyiben ez mégis megtörténne, azt nagyon sajnálom!

Előre elnézést kérek, nagyon fáradt vagyok, de nem szerettem volna tovább váratni (van ilyen szó?) a megrendelőt, ezért inkább megírom most a kritikát. Már most szólok, hogy egész napi meló után még kritikusabb vagyok, mint általában, tehát duplán figyelembe kell venni a fenti figyelmeztetést.

Kinézet: A fejléc tetszik, jó ez a lilás-narancsos színvilág. Egy kicsit elveszik rajta a cím, de nem vészes. Jók a feliratok is, így az első történet után még jobb az Oops! tetkó. A háttér szép, ahogy a betűtípus is. Az összkép nagyon tetszik, passzolnak a színek. A moduloknál én felcserélném az oldalmegjelenítést és a rendszeres olvasókat, szerintem úgy praktikusabb, legalább is én így szoktam. Szólni akartam, hogy a Fejléc modulnál nincs link, de ha jól látom, ezt azóta javítottad :) A modulok címének a színén változtatnék, egy kicsit sok a fehér, egy egészen halványpiros (olyan, ami szinte fehérnek tűnik) talán jobban mutatna. De amúgy tényleg szép!

Pontszám: 10/9,5 pont – ezek olyan apró dolgok, hogy nem lenne fair egy egész pontot levonni :)

Írás: hmm… még csak egy rész van fent, és az sem nagyon hosszú, ennyiből nehéz megmondani, hogy jól írsz-e. Úgy általában a blog szinte minden szövegében van vesszőhiba, és egy-két elírás, ezeket minimum a moduloknál javítani kéne. Amúgy a sztori tetszik, tényleg jól sikerült, szépen fogalmazol, de miközben olvastam, úgy éreztem (lehet, hogy rosszul), hogy kicsit elkapkodtad. Talán ha egy nappal később teszed ki, és még átgondolod néhányszor, akkor még jobb lehetne. Egyébként az ötlet (mármint hogy bromance történeteket lehet rendelni) szerintem nagyon jó, de amíg kevesen ismerik a blogot, addig én azt javasolnám, hogy ne csak rendelésre írj, hanem ha eszedbe jut egy történet, írd meg, tedd ki a blogra. Minél többször raksz fel valamit, annál könnyebb megtalálni a blogot, minél többen találják meg, annál többen rendelnek, aminek eredményeképp még több történet lesz a blogon, többen találják meg… és így tovább a végtelenségig. Tehát nincs baj a rendeléses ötlettel, de szerintem akkor is írj, ha épp senki sem kért történetet. Másrészt ez a sztori folytatásért kiabál! Nem tudom, tervezel-e következő részt hozzá, de nagyon sok kérdést hagytál nyitva (pl. miért nézett keresztül Lou Harry-n, amikor másodjára találkoztak?, meg hogy hogy jöttek aztán össze? (erre nagyon kíváncsi lennék) stb…) És végül, szerintem kicsit gyorsan zártad le a történetet. Az egyik pillanatban még a 4 éves évfordulón gondolkodtam, a másikban pedig már egy hárommondatos „én vagyok a legszerencsésebb” befejezést kaptam. Az is fura volt egy kicsit, hogy a végén Harry arra gondol, hogy azon a napon jött rá…, de az olvasó ebből a napból csak ismer, amíg Hazza álmodott. Nem tudhatjuk, hogy történt-e napközben valami más is, vagy csak az álom, vagy az utána történtek miatt mondja ezt.

Pontszám: 20/15,5 pont – összességében jó a történet, és akár max pontos is lehetne, ha nem érezném azt, hogy túl hamar akartál elkészülni vele. Mindig szánj annyi időt a rajzolásra, amennyi szükséges ahhoz, hogy a legjobbat tud kihozni magadból!

Összesen: 30/25 pont

Gratulálok! :)

P. s.: Még egyszer bocsi, hogy fáradtan írtam meg a kritikát, ha valamit nem érzel jogosnak, nyugodtan szólj!